Diákok mondták:
„ Kedves Szellemkép,
Felbecsülhetetlen értékű kinccsel lettem gazdagabb, amióta a honlapotokra tévedtem. Egy olyan világ tárult elém, aminek a létezéséről sem tudtam. Felnyitottátok a szemem. Idén (a levelet dec. 8-án írtam, ezért már TAVALY) május óta úgy járok-kelek a világban, hogy ami eddig jelentéktelennek, sőt csúnyának tűnt, az mostanra érdekes lett, izgalmas; mindenhol fény-árnyék játékot látok, mindenben észreveszem a geometriai szimmetriát vagy aszimmetriát, keresem a kontrasztokat, a tónusgazdagságot, a formákat, vonalakat, ellentéteket. Ez a világ nem csak egy fotóművész számára, hanem egy olyan ember számára is érdekes, mint amilyen én vagyok, aki érdeklődő, szereti a „szépet” és motoszkál benne az alkotási vágy.” Csíki Krisztina 2015. (e-mail)
„A Szellemkép erőssége a közegben rejlik. Ez egy rendkívül támogató, sokszor kritizáló, de mindenképpen előrevivő, segítő közeg, ahova az ember bátran hozhatja az ilyen-olyan munkakoncepcióit, mindenféle ötleteit. Ahol megmérettethetem a munkáimat, ahol nem érzek feltétlenül irigységet, nem érzem azt, hogy azért kerülnék előtérbe vagy háttérbe, mert ilyen-olyan egyéb okok játszanak még szerepet, hanem sokkal inkább azt, hogy lehet őszintén kritizálni egymás munkáit. Jók a tanárok, jók az egyéb programok. Tetszenek az olyan kezdeményezések, mint például a stúdióbeszélgetések vagy a közös múzeumlátogatások, amik szerintem mind-mind különlegessé teszik a Szellemképet.” Gyulai Szilvia, interjú 2015
„… Nálatok voltam iskolatitkár úgy kb. 20 éve, amikor a lányom 6 év körüli volt, most 26… Utána jártam is Hozzátok fotózást tanulni, és nagyon szerettem, csak több okból is, de végül nem jártam végig. Tanultam itt-ott, work-shopokon, tanfolyamokon, és fotósként dolgozom már jó pár éve. Viszont mivel egyik suli sem volt akkreditált, így nem volt fotós végzettségem. … beiratkoztam egy fotós suliba, ahol OKJ-s papírt kapok, és most fogok végezni. Vékás Magdi volt, aki a modulzáró vizsgán a képeket nézegette, elemezte, és 19 témában kellett beadni 12-15 képet, videót, stb. Amiért írok most Neked, az az, hogy több dologra mondta, hogy jó, ez egy erős anyag, szép ,stb. többek között a modellfotózásra, portréra, portfólióra,divatfotózásra, amivel tulajdonképpen azóta foglalkozom. De amit a legnagyobbra értékelt és külön kiemelt, azok mind a Te és a Szellemkép hatására készültek anno, Street fotó kategóriában, Táj- városfotó kategóriában, ez utóbbinál külön kiemelte, hogy ezt mindenkinél csak átlapozza, és senkinél nem választotta még ki, de hogy ez csillagos ötös. Meg a Kísérleti fotó kategóriára reagált még így, ami szintén Szellemképes feladat volt anno. Bocs, hogy ilyen hosszúra sikerült a levél, csak így jobban illusztrálja a folyamatot, és szeretném Neked még egyszer megköszönni, amit a Szellemképben tanultam, a hatásodat, a kompozíciós gyakorlataidat, a Tiszta Kép gyakorlatokat, ami mindennek az alapja, és szerintem még most is abból élek. Nem tudom hány százan végeztek már azóta a Szellemképben, de biztos vagyok benne, hogy ők is így érzik. A legjobb suli vagytok aki fotózást oktat, és a legjobb alapokat rakjátok le, amire építkezni lehet! Köszönöm!” Berényi Betti 2018 (e-mail)
Tanárok mondták:
„Van egy kényszerhelyzet, most már lassan tíz éve, a válság beköszönte óta hogy nagyon sokszor ki kell váltani az egykori rendszeres fotómunkákat a folyamatos tanítással. Hosszabb-rövidebb ideig nagyon sokféle helyen, OKJ-s tanfolyamtól a szakmunkásképzőig volt szerencsém dolgozni. Rengeteg helyen van fotóoktatás, és ezekkel nagyon sok probléma van a tartalom szempontjából. Vannak helyek, amik az emberből kivesznek, és vannak, amik adnak. A Szellemkép csak adott, mindenféle értelemben, nagyon sok mindent megtanultam itt. Ez egy olyan hely, ahol lehet kommunikálni, ahol partnerei vagyunk egymásnak, ahol működnek a szellemi dolgok, ahol van értelme a tanításnak, mert a hallgatóktól kapsz vissza valamit – akár a saját beletett energiáidat is, mert működik, amit elgondoltál. Ilyen értelemben, akármennyi variációban is csináltam a tanítást, két fontos hely maradt, ahol örömmel vagyok: a MOME meg a Szellemkép.” Drégely Imre, fotográfus a Szellemkép tanára 2015
„A Szellemkép hallgatóinak megnyilvánulásaiból az derül ki, hogy ebben a szellemi műhelyben, jó tanulni. Ugyanis a tétovákat útba igazíthatja, a céltudatosakat pedig megerősítheti abban, amit komolyan gondolnak. S ennél többet nehezen lehetséges nyújtani alkotó embereknek. Tanárnak is jó lenni a Szellemképben – néhány éve módom van ezt személyesen is megtapasztalni. Azért jó, mert az ide jelentkező, itt tanuló hallgatók zöme tényleg létre akar valamit hozni. Egy kicsit fellengzősen mondhatnám: alkotni akar. S ehhez keresi az ismeretet, segítséget, eligazítást, egyetértést vagy éppen a vitát. (…) S ebben az identitást kereső önépítésben a Szellemkép légköre roppant erjesztően képes hatni. Az iskola a hivatalos honlapján is azt ígéri a fotós hallgatóinak (filmesek is tanítanak ugyanis), hogy stratégiát segít találni az önálló tevékenységhez. Kulcsmondat. Segíteni akar, s útra bocsátani, önállóvá, éretté tenni a hallgatóit.” Szarka Klára fotótörténész, a Szellemkép tanára 2013
„A hallgatók itt egyszerűen más alapállással vannak jelen, ha tetszik, sokkal evidensebb számukra, hogy a történet róluk szól, ha ők nem mutatnak kellő érdeklődést, senki nem fog helyettük hivatali alapon lelkesedni. … Biztos, hogy a fellendülésnek (fotóművészet) egyetlen útja van: ha valaki máshogyan teszi fel az örök kérdéseket. S ehhez nemcsak tehetségre van szükség, hanem arra a szemtelen meggyőződésre is, hogy a művészettörténet igenis az én kisszobámban zajlik. Ha ezt nem hiszem el, akkor nem is fog ott zajlani soha!” Miltényi Tibor, fotóművész 1996. szeptember